24. Német Herbológiai Konferencia
24th German Conference on Weed Biology and Weed Control

2008. március 4-6, Stuttgart-Hohenheim, Germany  

A precíziós növényvédelmi technológia gazdasági elemzése véges elem módszeren alapuló szimulációval

  TAKÁCSNÉ GYÖRGY KATALIN 1 - REISINGER PÉTER 2 - TAKÁCS EMESE 3 - TAKÁCS ISTVÁN 1
1 Szent István Egyetem, GTK, Vállalatgazdasági és Szervezési Intézet, Gödöllő, e-mail: takacsne.gyorgy.katalin@gtk.szie.hu
2 Nyugat-Magyarországi Egyetem, MÉK, Növényvédelmi Tanszék, Mosonmagyaróvár
3 Corvinus Egyetem, Budapest

Egy új technológia bevezetése összetett gazdálkodói döntést követel meg, amelynek egyik fontos aspektusa a közgazdasági (ráfordítás - hozam - jövedelem) összefüggések mérlegelése. A fenntartható mezőgazdaság egy technológiai alternatívájaként megjelent precíziós gazdálkodás (tápanyagpótlás, növényvédelem) pozitív környezeti hatásai vitathatatlanok, az ennek révén kapható pozitív közjavak mindenki számára elérhetővé válnak. Ugyanakkor a gazdálkodó részéről a technológia bevezetése jelentős beruházást igényel, amely a csökkenő üzemi költségek és az esetlegesen növekvő hozamok révén realizálható jövedelemtöbbletből térül meg. A kutatás során, Magyarországon végzett technológiai kísérletek adatait felhasználva, a véges elem módszer adaptálásával sztochasztikus szimulációs modell került kidolgozásra, amely a táblaszint alá menve, kis parcellákra bontva vizsgálja a talajparaméterek függvényében a precíziós tápanyag kijuttatás, valamint a gyomfelvételi adatok szerint programozott növényvédelem differenciált kijuttatási stratégiájának hatását a ráfordításra és hozamra, a változások hatását a fedezeti hozzájárulásra (jövedelemre), s a technológiai fejlesztés megtérülésének alakulását.
A modellvizsgálatok bizonyították, hogy - a statikus modellekkel szemben - a sztochasztikus modellek segítik a beruházási kockázatok becslését. A modellvizsgálatok ugyanakkor rávilágítottak arra is, hogy a precíziós gazdálkodás esetén a különböző tényezők eltérő mértékben befolyásolják a precíziós gazdálkodásra való áttérés többlet tőkemegtérülésének biztonságát:
•  A korlátozottan befolyásolható környezeti tényezők befolyásolják a termés mennyiségét, amely ára a kereslet-kínálat függvényében nagy változékonyságot mutat.
•  A megtérülés biztonságát növeli, ha a precíziós gazdálkodás horizontális integráció révén magas eszközkihasználás mellett folytatható.
•  A differenciált tápanyagellátás változékony talajadottságok mellett növeli a hozambiztonságot, ugyanakkor költségmegtakarítást is eredményez(het) a felesleges műtrágya kijuttatás elkerülésével.
•  A gyomfedettség változékonyságának növekedése csökkenti a megtérülés kockázatát.
Mindezek figyelembevétele szükséges, hogy üzemi szinten a közgazdaságilag is racionális döntés meghozható legyen.

Összehasonlító vizsgálatok imidazolinon és tribenuron-metil toleráns napraforgó fajtákkal

Kukorelli GÁBOR 1 - Nagy Sándor 2 - Reisinger PÉTER 1
1 Nyugat-magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, Mosonmagyaróvár, e.mail: reisinge@mtk.nyme.hu
2 KWS RAGT Hybrid Kft., Gyor, e-mail: s.nagy@kws.de

Magyarországon megfelelő választék hiányában eddig kevés posztemergens gyomirtási technológiát használhattak a napraforgó termelő gazdák. A táblák erős gyomosodási hajlama és különösen a parlagfű ( Ambrosia artemisiifolia ) nagyarányú jelenléte miatt szükség van a posztemergensen alkalmazható technológiák választékának növelésére. Kísérletünkben üzemi körülmények között vizsgáltuk nyolc imidazolinon-toleráns fajta és fajtajelölt, valamint egy tribenuron-metil toleráns napraforgó fajta viselkedését a herbicid hatóanyagokra. A kísérlet kiértékelése során megállapítható, hogy a különböző fajták és fajtajelöltek herbicid érzékenységében jelentős különbségek vannak. A fitotoxikus tünetek később mérséklődnek és napraforgó virágzásának idejére megszűnnek.

Precíziós fejlesztések a napraforgó preemergens gyomszabályozásában

Reisinger Péter 1 - Pecze Zsuzsanna 2 - Kiss Balázs 1
1 Nyugat-magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, Mosonmagyaróvár,
e-mail: reisinge@mtk.nyme.hu
2 IKR Co., Bábolna

A precíziós gyomszabályozás módszereinek kutatása Magyarországon alig egy évtizedre nyúlik vissza. Számos módszertani kérdés kutatási eredményei és a technikai eszközök megléte megnyitották az utat a gazdaságos és környezetkímélő precíziós módszer gyakorlati bevezetéséhez. Vizsgálatainkat 2007 tavaszán a Somogy megyei Zimány községben lévő Farkas Kft. kezelésében lévő 1909 sz. napraforgó táblán végeztük. A preemergens (vetés után - kelés előtt) vegyszeres gyomirtást precíziós módszerrel terveztük meg és hajtottuk végre. Az eredmények kiértékelése után megállapítottuk, hogy a tábla a betakarításig teljesen gyommentes maradt, ugyanakkor hektáronként 0,7 literrel csökkent a herbicid felhasználás, amelynek értéke 16,2 €/ha tett ki.

A Szarvasi-1 energiafű ( Elymus elongatus subsp . ponticus (Podp.) Melderis cv. Szarvasi-1) gyomnövényzetének értékelése és összehasonlító analízise más mezőgazdasági kultúrákkal

Pál Róbert - Csete Sándor
Pécsi Tudományegyetem, Természettudományi Kar, Növényrendszertani és Geobotanikai Tanszék, Pécs, e-mail: palr@gamma.ttk.pte.hu

Minden mezőgazdasági kultúra esetében komoly növényvédelmi problémát jelent a gyomnövényekkel szembeni küzdelem. Az energiafű szántóföldi termesztése során szintén felmerül a kérdés, hogy milyen gyomnövények jelennek meg a táblákon s közülük melyek érnek el nagyobb borítást. Mivel az energetikai ültetvények viszonylag új keletűnek számítanak, ezért a termesztés technológiájukról még nem rendelkezünk bőséges irodalmi ismeretekkel.
Kutatásunk során a Szarvasi-1 energiafű magtermő területeinek, illetve a 2005-ös év elején kialakított energetikai célú kísérleti parcellákat veszélyeztető gyomnövények körének meghatározását tűztük ki célul. Emellett összehasonlítottuk az energiafű ültetvények gyomnövényzetét és fajdiverzitását más mezőgazdasági kultúrákkal (kalászosok, kapások, évelő kultúrák).
Eredményeink alapján megállapíthatjuk, hogy az energiafű ültetvények gyomösszetételüket tekintve leginkább az évelő lucernához állnak a legközelebb. Fajkombinációjukat tekintve a kalászosok rendelkeznek a legtöbb (12) "karakterisztikus" fajjal. A kapások 6, a lucerna 2 az energiafű pedig csupán egy ilyen fajjal, a japán rozsnokkal ( Bromus japonicus ) jellemezhető. Ez a faj megfigyeléseink alapján szintén problémás gyomként lépett fel az ország más területein.
Diverzitás tekintetében a kalászosok szignifikánsan kiemelkedtek, az energiafű diverzitása pedig a kapásokhoz és a lucernához volt hasonló. Az átlagos gyomborítás az energiafű esetében volt a legalacsonyabb (3,05%), ezt követték a lucerna földek (13,37%), a kalászosok (35,06%) és a kapások (49, 72%). A kísérleti parcellákról általánosan elmondható, hogy az energiafű borítása minden esetben szignifikánsan emelkedett, ezzel párhuzamosan a gyomnövényzet borítása csökkent, komolyabb herbicidkezelések alkalmazása nélkül. 2006-ban két területen (Ramann-féle barna erdőtalaj, réti talaj) a gyomborítás 41,3-ról 6,1%-ra (t=14,5; P<0,001) és 66,2-rol 16,2%-ra (t=5,0; P<0,01) csökkent. 2007-ben ezek az értékek tovább csökkentek a Ramann-féle barna erdőtalaj esetében 1,7%-ra, és szignifikánsan a réti talajon 3,4%-ra (t=5,8; P<0,01). Az agyagbemosódásos barna erdőtalajon 2007-re a gyomborítás szintén szignifikánsan csökkent: 28,7-ról 6,7%-ra (t=3,3; P<0,05).
Az átlagos fajszám réti talajon létesített kísérleti parcella esetében volt a legmagasabb. Ez utóbbi és a Ramann-féle barna erdőtalajon létesített parcellák esetében 2005 és 2007 között szignifikáns (P<0,06, P<0,05) csökkenés következett be a fajszámban.
2005 és 2007 között a különböző talajtípusok esetében az alábbi fajok voltak a leggyakoribbak: réti talaj: Sorghum halepense (91,7%), Anagallis arvensis (75%), Convolvulus arvensis (75%), Fallopia convolvulus (75%), Sonchus asper (75%); Ramann-féle barna erdőtalaj: Tripleurospermum inodorum (83,3%); Agyagbemosódásos barna erdőtalaj: Convolvulus arvensis (91,7%), Persicaria amphibia (91,7%), Ambrosia artemisiifolia (83,3%), Bromus japonicus (66,7%).
Az energiafű ültetvényeket az ország számos pontján megvizsgáltuk és összevetettük a dél-dunántúli állományokkal. Vizsgálatainkból arra a megállapításra jutottunk, hogy a frekvens és domináns fajok nagy része (pl. Convolvulus arvensis , Bromus japonicus ) az ország minden területén megegyezik.
Megállapítottuk továbbá azt is, hogy olyan problémás gyomnövények mint: Amaranthus spp ., Ambrosia artemisiifolia, Apera spica-venti, Artemisia vulgaris, Cirsium arvense, Echinochloa crus-galli, Galium aparine - amelyek más terményekben hatalmas károkat okoznak - nem, vagy csak kis százalékban fordulnak elő a Szarvasi-1 táblákon. Azonban annak ellenére, hogy az energiafű extenzív kultúrának minősül - a hatékony gyomelnyomó képessége miatt - nem biztosít potenciális menedéket a ritka és veszélyeztetett gyomfajok számára sem.

A mandulapalka ( Cyperus esculentus L.) allelopátiás hatásának vizsgálata kultúrnövényekre és parlagfűre ( Ambrosia artemisiifolia L.)

  BUZSÁKI KAMILLA - KAZINCZI GABRIELLA - BÉRES IMRE - LEHOCZKY ÉVA
Pannon Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Növényvédelmi Intézet
8360 Keszthely, Deák F. u. 16.

A Cyperus esculentus szubkozmopolita trópusi-szubtrópusi növény. Életformája G 2 -es, talajban telelő gumós évelő, gyors szaporodása mellett veszélyt jelenthet az esetleges allelopátiás hatása is.
A C. esculentus allelopátiás hatását vizsgáltuk laboratóriumban és tenyészedényes kísérletekben. Tesztnövényként kukoricát ( Zea mays L.), napraforgót ( Helianthus annuus L.), fehér mustárt ( Sinapis alba L.), cukorrépát ( Beta vulgaris L.) és parlagfüvet ( Ambrosia artemisiifolia L.) használtunk.
Laboratóriumban Petri csészében, szuropapíron vizsgáltuk a C. esculentus hajtásából és gyökeréből (=gyökér, tarack, gumó) készített növénykivonat hatását a tesztnövények csírázására. A növénykivonatok készítése során 12,5 g C. esculentus hajtást- vagy gyökeret összeturmixoltunk 100 ml desztillált vízzel. A növénykivonatokat 1, 2, 5, és 10-szeres hígításban alkalmaztuk.
Üvegházi tenyészedényes kísérletben vizsgáltuk a C. esculentus hajtásából és gyökeréből (=gyökér, tarack, gumó) készített növénykivonat hatását a tesztnövények csírázására és fejlődésére. A tesztnövényeket naponta permeteztük, vagy öntöztük a C. esculentus vizes kivonatával. A növényeket 5 hétig neveltük, majd megmértük a friss- és a száraztömeget.
Az eredmények alapján megállapítható, hogy a C. esculentus hajtás- és gyökér kivonat nem befolyásolta szignifikánsan a tesztnövények csírázását a laboratóriumi és az üvegházi kísérletekben.
Az üvegházi tenyészedényes kísérletben összefoglalóan megállapítható, hogy a kukorica, a napraforgó és a cukorrépa érzékenyebben reagált a kezelésekre, mint a parlagfű és a fehér mustár. A C. esculentus hajtás és gyökér kivonattal történt permetezés, valamint a gyökér kivonattal történt öntözés szignifikánsan csökkentette a tesztnövények paramétereit. A hajtás kivonattal történt öntözés több esetben növekedést okozott a kontrollhoz képest, szignifikáns eltérést viszont nem tapasztaltunk.
A tesztfajok fejlődését a C. esculentus friss hajtáskivonat beöntözése serkentette, míg a friss gyökérkivonat beöntözése gátolta.

  A Brome streak mosaic virus (BrSMV) új gazdanövénye a mandulapalka ( Cyperus esculentus )

Takács Anrás péter - Kazinczi Gabriella - Horváth József - Gáborjányi Richard
Pannon Egyetem, Georgikon Kar, H-8360 Keszthely, Deák F. u. 16.

A mandulapalka ( Cyperus esculentus L.) Magyarországon a közelmúltban megjelent veszélyes gyomnövény, amely Európán kívül több kontinensen (Afrika, Amerika, Ázsia) is előfordul. A mandulapalka az 1970-es években jelent meg Európában, de intenzív terjeszkedése az 1980-as években indult. A kozmopolita gyomnövény terjedését és fennmaradását segíti, hogy képes a talajban lévő gumóval áttelelni.
A Brome streak mosaic virus (BrSMV) első leírása a volt Jugoszlávia területén történt 1980-ban. Ez az új kórokozó Magyarországon elsősorban a gabonaféléket károsítja. Jelentősebb károkat a búza és az árpa termesztésében okoz.
Virológiai vizsgálat céljából tünetmentes mandulapalka növényeket gyűjtöttünk Somogytúr és Somogybabod határában fekvő kukoricaföldeken. A minták természetes Brome mosaic virus (BMV), BrSMV, Barley stripe mosaic virus (BSMV), Barley yellow dwarf virus , (BYDV), Wheat dwarf virus (WDV) és Wheat steak mosaic virus (WSMV) fertőzöttségét DAS-ELISA szerológiai módszerrel vizsgálatuk. A tesztekhez a Loewe Biochemica szérumjait és Labsystem Multiscan RC ELISA olvasót használtunk. A fotometriás mérés 405 nm-es hullámhossztartományban történt. Pozitívnak tekintettük azokat a mintákat, amelyek extinkciós értéke meghaladta a negatív kontroll extinkciós értékének a háromszorosát.
Négy C. esculentus minta esetében természetes BrSMV fertőzöttséget mutattunk ki, és a mandulapalkát a világon először azonosítottuk, mint a Brome streak mosaic virus természetes gazdanövényét. Eredményeink rámutatnak hogy a C. esculentus intenzív terjedése a gyomnövény által okozott közvetlen károkon túlmenően magában hordozza az egyes növényvírusok terjedésének és a még jelentősebb gazdasági károkozásának a veszélyét. A mandulapalka gumóinak áttelelése feltehetően biztosíthatja a kórokozók áttelelését is, ezért a növény, mint vírusrezervoár is jelentős.

Növényi kivonatok allelopátiája a parlagfűre ( Ambrosia artemisiifolia L.) L.)

  KAZINCZI GABRIELLA 1 - BÉRES IMRE 1 - ANDREA ONOFRI 2 - TAKÁCS ANDRÁS 1 - HORVÁTH JÓZSEF 1 - TORMA MÁRIA 3
1 Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Növényvédelmi Intézet, 8360 Keszthely, Deák F. u. 16.
2 University of Perugia, Italy
3 BASf Hungaria LtD, Budaepst

Laboratóriumi bioassay és üvegházi tenyészedényes kísérletekben a parlagfű ( Ambrosia artemisiifolia L.) tesztfajként való (recipiens) szerepét vizsgáltuk allelopátiás vizsgálatainkban. A kísérletekben donor fajként napraforgó, apró szulák ( Convolvulus arvensis L.), selyemmályva ( Abutilon theophrasti Medik.) és a parlagfű szerepeltek. Megállapítottuk, hogy a donor fajok különböző részeiből készült vizes kivonatai alacsony koncentrációban serkentették a parlagfű fejlődését. A tenyészedényes kísérletekben a stimuláló hatás erősebb volt, ha a parlagfű növények a kivonatokat a gyökéren keresztül vették fel, vagyis ha a tesztnövényeket a kivonatokkal öntöztük a naponta történő permetezés helyett. A kezelt és kontroll parlagfű növények beltartalmi értékeit összehasonlítva elmondható, hogy a parlagfű növények a kivonatokat tápanyag forrásként hasznosították, amire a magas NPK tartalom is utal. A parlagfű önmagára gyakorolt toxikus hatását (autotoxicitás) nem figyeltük meg. A napraforgó vizes hajtás- és gyökér kivonata magasabb koncentrációban gátolta a parlagfű csírázását, de ez valószínűleg a megnövekedett ozmotikus potenciálból adódó szívóerő növekedésének köszönhető, s nem a közvetlen allelopátiás inhibitor hatásnak. A donor fajok vizes kivonatai a parlagfű gyökerek növekedését jobban gátolták, mint a csírázást. A donor fajok parlagfűre gyakorolt serkentő hatása szabadföldi körülmények között egyik oka lehet a parlagfű erőteljes dominanciájának.

Szántóföldek szerepe az iszapnövények megőrzésében Nyugat-Magyarországon


KIRÁLY GERGELY 1 - MESTERHÁZY ATTILA 2 -  KIRÁLY ANGÉLA 1 - PINKE GYULA 3 - PÁL RÓBERT 4
1 Nyugat-Magyarországi Egyetem, EMK Növénytani Tanszék, Bajcsy-Zs. u. 4., H-9400 Sopron, E-Mail: gkiraly@emk.nyme.hu
2 Fertő-Hanság és Őrségi Nemzeti Park, Őriszentpéter, H-9941, Siskaszer 26/a,  E-Mail: zvezda@freemail.hu
3 Nyugat-Magyarországi Egyetem, MTK Növénytani Tanszék, Vár 2., H-9200 Mosonmagyaróvár,  E-Mail: pinkegy@mtk.nyme.hu
4 Pécsi Tudományegyetem, Növényrendszertani és növényföldrajzi Intézet, Ifjúság útja 6., H-7624 Pécs, palr@gamma.ttk.pte.hu

Magyarországon az utóbbi évtizedekben a Nanocyperion-fajok élettere az állattenyésztés visszaszorulása és a meliorációk miatt jelentősen beszűkült. Az élőhelyvesztés miatt több faj, mint a vizsgálatban szereplő Lindernia procumbens, Eleocharis ovata, Centunculus minimus, Limosella aquatica, Juncus sphaerocarpus és Elatine triandra országosan is veszélyeztetetté vált. A kutatások során e fajok regionális elterjedését és termőhelyi viszonyait értékeltük, valamint vizsgáltuk kapcsolatukat a szántókon végzett talajműveléssel és kultúrnövényekkel összefüggésben. Nyugat-magyarországi tapasztalataink szerint a Lindernia procumbens, Centunculus minimus, Juncus sphaerocarpus és Elatine triandra aktuális előfordulása erősen kötődik a szántóföldekhez. Az Eleocharis ovata és a Limosella aquatica kevésbé köthető szántókhoz, ezek főleg egyéb pionír nedves élőhelyeken élnek. Összességében azonban mind a 6 vizsgált fajról elmondható, hogy a szántóföldek területének növekedésével élőhelyspektrumuk kiszélesedett, nagy kiterjedésű, megtelepedésükre alkalmas életterek alakultak ki.

Extenzív szántók természetvédelmi jelentősége Nyugat-Magyarországon

PINKE GYULA 1 - PÁL RÓBERT 2 - KIRÁLY GERGELY 3 - MESTERHÁZY ATTILA 4
1 Nyugat-Magyarországi Egyetem, MTK Növénytani Tanszék, Vár 2., H-9200
Mosonmagyaróvár,  E-Mail: pinkegy@mtk.nyme.hu
2 Pécsi Tudományegyetem, Növényrendszertani és növényföldrajzi Intézet,
Ifjúság útja 6., H-7624 Pécs, palr@gamma.ttk.pte.hu
3 Nyugat-Magyarországi Egyetem, EMK Növénytani Tanszék, Bajcsy-Zs. u. 4., H-9400 Sopron, E-Mail: gkiraly@emk.nyme.hu
4 Fertő-Hanság és Őrségi Nemzeti Park, Őriszentpéter, H-9941, Siskaszer
26/a,  E-Mail: zvezda@freemail.hu

A jelen tanulmány 1698 társulástani felvétellel vizsgálta az extenzíven művelt szántók gyomvegetációját Nyugat-Magyarországon 1995 és 2005 között. A társulásokban 41 vörös listás faj él. A vörös listás fajok átlagos frekvenciájának összege a gabonavetésekben volt a legmagasabb, ötször nagyobb mint a tarlókon és hatszor nagyobb mint a kapásvetésekben. A rovarmegporzású fajok részesedése megközelítőleg 72% volt a gabonákban 66% a tarlókon és 50% a kapásvetésekben. A gabonavetések fajösszetételének 43%-a, a tarlók fajösszetételének 52%-a, míg a kapásvetések fajösszetételének 54%-a kínált a veszélyeztetett madarak (pl. fürj, fogoly) számára ehető gyommagokat. Ezek miatt az extenzíven művelt szántók jelentős szerepet érdemelnének a biodiverzitás-védelmi programokban.

A rózsás szeder ( Rubus bifrons Vest ex Tratt.) kelésének vizsgálata

Novák Róbert 1 - Karamán József 1 - Béres Imre 2 - Kovács Attila 1
1 Zala Megyei MgSzH Növény- és Talajvédelmi Igazgatóság, Zalaegerszeg
2 Pannon Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely

A földi szeder ( Rubus fruticosus L.) fajcsoportba sorolt kisfajok és azok hibridjei komoly gondot jelentenek az erdősítésekben. Zala megyében az egyik leggyakoribb R. fruticosus kisfaj a rózsás szeder ( Rubus bifrons Vest ex Tratt.). Kelési vizsgálatokban a rózsás szeder magnyugalmának hosszát, a kelés időpontját és mélységét tanulmányoztuk.
Megállapítottuk, hogy a rózsás szeder magvak nyugalmi ideje hosszú ideig tart, a magvak többségénél legalább 6 hónapig és azután is lassan, vontatottan kel. A magvak főleg tavasszal csíráznak, de a képződésük utáni év tavaszán kevés mag csírázik ki. Eredményeink szerint a R. bifrons magvak kelése már március végén elkezdődhet, vizsgálatainkban május végéig megjelent a talajfelszínen a legtöbb növény, de a nyár folyamán még kismértékű kelést tapasztaltunk.
A rózsás szeder magvak többsége az első évben nem kelt ki, még a dormancia vizsgálatban is csak 0,5-1,0 %-os kelést figyeltünk meg. A második évben kelt ki a magvak zöme (átlagosan 11,2 %-os, legfeljebb 19 %-os szinten), az 5 %-ot meghaladó kelés volt a jellemző. A harmadik évben lecsökkent a rózsás szeder kelése, 2007-ben már csak minimális kelést tapasztaltunk (átlagosan 0,62 %-os, legfeljebb 4 %-os kelést). Összességében a dormancia vizsgálatban három év alatt a R. bifrons átlagosan 12 %-os, legfeljebb 21 %-os szinten kelt.
A kelési mélység vizsgálatban 2005-ben a R. bifrons nagyon gyengén kelt, legfeljebb 0,25 %-os szinten. Ebben a vizsgálatban is 2006-ban csírázott a legjobban a rózsás szeder. A második évben az erdei talaj-virágföld keverékéből 0,5 cm mélyről (9,75 %-os) és 1 cm mélyről (9,25 %-os), a homok-virágföld keverékébol 2 cm mélyről (9,5 %-os) figyeltük meg a legnagyobb kelést.
A kelési mélység vizsgálatban 10 cm mélységből három év alatt egyetlen rózsás szeder mag sem volt képes a talajfelszínen megjelenni. A rózsás szeder magvak az erdei talaj-virágföld és homok-virágföld keverékéből 5 cm mélységig tudtak kelni, a kerti talajból (agyagbemosódásos barna erdőtalajon kialakult több éven át intenzív művelés alatt lévő területről származó talaj) viszont csak legfeljebb 3 cm mélyről. A kerti talajból jóval gyengébben keltek a rózsás szeder magvak, mint a másik két talajból. Az erdei talaj - virágföld keverékéből és a kerti talajból 0,5- 1 cm mélyről kelt legjobban a R. bifrons (az erdei talaj - virágföld keverékéből 0,5 cm mélyről 10 %-os volt a legnagyobb arányú kelés). A lazább homok - virágföld keverékből 1- 2 cm mélyről tapasztaltuk a kelési csúcsot ( 2 cm mélyről 10 %-os kelés) és 3- 5 cm mélyről sokkal nagyobb arányban kelt, mint az erdei talaj - virágföld keverékéből azonos mélységből.

A parlagfű ( Ambrosia artemisiifolia L.) genetikai diverzitásának vizsgálata az anyai öröklésű kloroplaszt és mitokondrium DNS-ének elemzésével.

CSEH ANDRÁS - TALLER JÁNOS
Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Növénytudományi és Biotechnológiai Tanszék

A genetikai varibialitás és a filogenetikai összefüggések meghatározásához az anyai öröklődésű organellum genomok diverzitásának vizsgálata is alkalmazható. A parlagfű ( Ambrosia artemisiifolia L.) egy invazív gyom Európában és egészségügyi szempontból is jelentős károkat okoz.
Kísérleteink célja volt a parlagfű (egy maggal terjedő gyomnövény) elterjedésének nyomon követése Amerikából Európába, amelyet a organellumok genetikai vizsgálatával kívántunk megvalósítani. Az általunk használt módszer alkalmazásával kizárható a több száz km-re is eljutó pollen által szállított genetikai információ zavaró hatása. A genetikai vizsgálatokat amerikai, kanadai, kelet- és nyugat-magyarországi parlagfüveken valamint két napraforgó fajtán is elvégeztük és a PCR-RFLP (Polymerase Chain Reaction - Restriction Fragment Length Polymorphism) módszert alkalmaztuk. A kloroplaszt DNS-én 13 míg a mitokondrium DNS-én 12 univerzális primer párt teszteltünk le. Ebből a kloroplaszt DNS-en öt fragmentum, a mitokondrium DNS-en négy volt alkalmas a fajon belüli genotipizálásra. A kiválogatott szekvenciákat 9 restrikciós enzimmel emésztettük majd kiértékeltük a restrikciós fragmentumokat. Az eredményekből dendogrammot szerkesztettünk. Eredményeinket összefoglalva megállapítottuk, hogy az általunk vizsgált magyarországi minták a kanadaiakkal mutattak közelebbi rokonságot, míg az USA-ból származó egyedek teljesen elkülönült csoportot alkottak.
Az alkalmazott vizsgálati módszer jól használhatónak bizonyult a parlagfű populációk összehasonlítására. A kloroplasztisz- és a mitokondrium DNS vizsgálatának közepes költségigényűés jól ismételhető módja a PCR-RFLP, ezért javasoljuk az általunk kidolgozott módszertan használatát a különböző európai parlagfű populációk összehasonlítására.

Az étkezési napraforgó gyomflórája

SZABÓ MIKLÓS 1 - SZABÓ BÉLA 2 - VARGA CSABA 1
1 Nyíregyházi Főiskola, Tájgazdálkodási és Vidékfejlesztési Tanszék, H-4400 Nyíregyháza Sóstói u. 31/b, szabom@nyf.hu
2 Nyíregyházi Főiskola, Agrártudományi Tanszék, H-4400 Nyíregyháza Sóstói u. 31/b,

A Nyírség igen jelentős tájnövénye az étkezési napraforgó. E növény termesztésének hagyományai Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében - ahol a Nyírség savanyú homoktalajainak legnagyobb része található - több mint kétszáz évre nyúlnak vissza. Az étkezési napraforgó termesztés évi 20-25 ezer hektáros vetésterületének közel 80 százaléka ebben a megyében található. Az étkezési napraforgó termesztés technológiája jelentősen eltér az olajipari napraforgó termesztésétől, ami a fajták heterogenitása és a 2,5- 3,5 méter körüli magasság miatt alakult ki. A termesztés jellemzője a monokultúrás termesztés, ami magas jövedelemtermelő képesség miatt alakult ki. A művelés során általános végzett munka a sorok feltöltése 6-8 leveles állapotban, amikor egy 15- 30 cm körüli bakhátat képeznek a sorokban. A feltöltés oka a dőlés megelőzése, mert esősebb időszakokban és erős szél esetén, akár az állomány 30-50 százaléka is kidőlne. A kidőlt napraforgó tányérjai a földön elrothadnak, így jelentős terméskiesés alakulhat ki.
A Nyíregyházi Főiskola Növénytermesztési Tanszékén 2005-től a napraforgómoly ( Homoeosoma nebulellum D ENIS et S CHIFFERMÜLLER) megfigyelésével kapcsolatban az egész megyére kiterjedő vizsgálatok indultak étekzési napraforgó táblákon. A lehetőséggel élve 2006-2007 év folyamán az étkezési napraforgóban gyomflórájával kapcsolatban is készítettünk felméréseket. Vizsgálatainkat Szabolcs-Szatmár- Bereg megye étkezési napraforgó termesztés szempontjából 3 legfontosabb termőtáján (Nyíregyházi, Kisvárdai, Újfehértói) végeztük. 2006-ban 6 településén (Nyíregyháza, Nyíregyháza-Oros, Érpatak, Geszteréd, Ajak, Nyírtass), 2007-ben 3 településen Geszteréd, Ajak, Nagyhalász). A felvételezéseket 2006. szeptemberében a betakarítást megelőzően, 2007-ben pedig az év folyamán 3 alkalommal (június vége, július vége és szeptember elején) végeztük el. A táblákon a gyomfelvételezéshez a Németh-Sárfalvi(1998) által kidolgozott módszert használtuk.
Megfigyeléseink alapján megállapítható, hogy az étkezési napraforgó területek gyomflórája kismértékben eltér az olaj napraforgó területekétől. A legfontosabb eredményeink az alábbiakban foglalhatók össze:

A szőlő gyomnövényzet térbeli változásának mérése térinformatikai módszerrel

VASZARI SZABOLCS - POMSÁR PÉTER - PÁLI ORSOLYA
Nyugat-Magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, Környetettudományi Intézet, Növénytani Tanszék, Mosonmagyaróvár e-mail: vaszariszabolcs@freemail.hu

A szőlő gyomszabályozásában az utóbbi években egyre nagyobb szerepet kapnak a nem vegyszeres módszerek. Különösen a hegyvidéki szőlőkben, ahol a gyomoknak nagy szerepe van az erózió elleni védekezésben. Vizsgálatainkat az ezer éves Pannonhalma borvidéken végeztük, ahol olyan 1,82 ha-os 20 éves Chardonnay táblát választottunk ki a vizsgálat céljául, amelynek sortávolsága 3,5m, tőtávolsága 1,2m és a terület lejtése 9-12% között mozog. Vizsgálataink célja hogy megfigyeljük néhány évelő gyomnövény (Elymus repens, Calamagrostis epigeios, Bromus inermis ) térbeli terjedésének dinamikáját herbiciddel kezeletlen területen. A vizsgált területen a gyomfelvételezés Balázs-Ujvárosi módszerrel történt és ezzel egy időben a gyomfoltok elterjedésének határát szubméteres pontossággú DGPS eszközzel rögzítettük. A két egymás utáni évben elvégzett mérések adatainak összehasonlítása során megállapítottuk, hogy a pusztán mechanikai módszerrel kezelt területen az évelő gyomok elterjedési területe növekedett. Vizsgálatainkat hosszú távú gyomszabályozási stratégia kimunkálása céljából végeztük.